A kvantumszámítógép fejlesztésében kulcsszerepet játszó, a 70-es években született felfedezésért negyven évvel később, 2016-ban kapott megosztva fizikai Nobel-díjat Michael Kosterlitz. A brit-amerikai tudósról kevésbé ismert, hogy fiatalon az európai sziklamászás egyik fenegyereke volt, és nevét az Alpokban az általa megmászott Fessura Kosterlitz, vagyis rés, repedés viseli. A Kossuth Rádiónak adott exkluzív interjúban idézte fel pályája kezdetét és részletezte felfedezése lényegét.
Gyerekként a kémia, főként a kísérletezés érdekelte, ám mivel színtévesztő, képtelen volt azonosítani színük alapján a különböző folyadékokat. Ráadásul egy balesetben csaknem megvakult, így letett ezen törekvéséről és a fizika felé fordult érdeklődése. Ám ebben a laborban is csak káosz követte munkáját, így visszahúzódott a számítások védett rejtekébe és végül az elméleti fizikánál kötött ki. Minderről a brit-amerikai fizikus beszélt a Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsorának részeként havonta hallható Nobel-díjas történetekben, a Cambridge-i Egyetem doktoranduszának, Stark Klára Aliznak nyilatkozva.
Michael Kosterlitz nevét nemcsak a fizika, de a hegymászás történetébe is beírta: fiatalon szenvedélyesen hódolt e sportnak. Kezdetben a hegymászás jobban érdekelte, mint a tudomány. „Már iskoláskoromban is próbálkoztam falmászással, de Cambridge-i éveim alatt megszállottja lettem a sziklamászásnak. Nem sokon múlt, de végül letettem a Mount Everest meghódításáról” – mondta, hozzátéve: a kalandozásának birminghami főnöke vetett véget, amikor ugyanis szeretett volna szabadságot kivenni a hegymászás miatt, felettese közölte, hogy ha megteszi, vissza se térjen, mert nem lesz már állása. A tudós ettől függetlenül hegymászóként is történelmet írt. „A doktorim megszerzése után egy évig Torinóban voltam kutató. Ottani fiatal mérnökökkel jártunk hegyet mászni az Alpokba. Egyik hétvégén éppen az Orco-völgy szerpentinjein kanyarogtunk, amikor megpillantottam egy gyönyörű sziklát, amely mintegy hat méter magasan meredt egy magas hegyi tisztás fölé. Ahogy odaértünk a szikla lábához, egy gyönyörű repedés tárult a szemünk elé. Helyenként kinyúló sziklapárkányok áthajlásán haladt fel a szikla tetejére. Nem volt egyszerű, de megmásztam, és tíz évig nem akadt senki, aki utánam csinálta volna”.
A Birminghamben, David Thouless fizikussal végzett munka – a kétdimenziós rendszerekben létrejövő szuperfluiditás elméleti bizonyítása – vezetett később a Nobel-díjhoz, amelyet 2016-ban Kosterlitz, Duncan Haldane és David J. Thouless megosztva kapott meg. Erre a munkára épült később – egyebek között – a topologikus szigetelők tudománya. „Ezek olyan különleges anyagok, amelyeknek belseje az elektromos áramot vezeti, míg külseje szigetelőként működik. Ezek a kettős tulajdonságú anyagok hozzájárultak a kvantumszámítástechnika forradalmához” – részletezte a tudós. Elárulta azt is, hogy ekkora már teljesen letett arról, hogy elismerést kapjon a munkáért, hiszen felfedezésük óta akkora már eltelt negyven év. Ennyi ideig tartott ugyanis, hogy az általa felismert jelenség, kulcsfontosságúvá váljon a kvantumelektronika, a kvantumszámítógépek fejlesztése szempontjából.
A teljes beszélgetés a műsor Médiaklikk-oldalán hallgatható újra.
A Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsora részeként minden hónap első csütörtökén 14:32-től Nobel-díjas felfedezések nem mindennapi történeteit ismerhetik meg a hallgatók.