Horváth Attila a Duna múltidéző műsora, a Nyári emlékek – Hogy volt?! különkiadásának vendégeként osztotta meg legemlékezetesebb nyári élményeit. Az Artisjus- és Fonogram-díjas dalszövegíró gyerekkorát hol a fővárosban, hol vidéken tölthette, és a legnagyobb boldogságként éli meg, hogy ez ma is így lehet.

Életre szóló élményként őrzi Horváth Attila, hogy tősgyökeres budapesti gyerekként szabadideje nagy részében a természet közelében, az anyai nagyszüleinél a Mátrában, Visznek községben lehetett. Ha csak tehette, vonatra ült, mert kifejezetten élvezte a vidéki életet, és kíváncsian figyelte a helyiek palócos, tótos beszédét és szokásait. Gyerekkora óta arról álmodozott, hogy felnőttként kertes házban él majd, ahogy felesége is: hosszú éveken át igyekezték elcserélni budapesti, társasházi lakásukat, ám végül az élet másképp alakította, és újra „kétlaki” lett.

„Dunakeszin voltam egy hónapig alkotótáborban, mert éppen két lemez szövegein dolgoztam párhuzamosan, és ott voltak megfelelőek erre a körülmények. Az utolsó napon a szállásadók beültettek egy autóba, hogy megmutassák az eladó házakat, mert feltűnt nekik, milyen jól érzem magam. Rögtön az első eladó kis faházba beleszerettem, a többi már nem is érdekelt. Hazatelefonáltam a feleségemnek, hogy elkészültem a lemezzel, holnap megyek haza, várjon a kedvenc ételemmel, mert én is meglepem őt valamivel” – osztotta meg annak történetét a slágerszerző, hogyan jutott a régóta vágyott nyaralójához. Horváth Attila hozzátette, munkájának köszönhetően sok helyen járt az országban, és külföldre is többször eljutott, mégis Dunakeszin érzi magát a legjobban.

Legemlékezetesebb utazási élményének azt tartja, amikor Balázs Fecóval – akivel nemcsak munkatársak, hanem bizalmas barátok is voltak – eljutottak Ausztráliába, ahol Steve Irwin természettudós állatfarmján is jártak. A teljes epizód újranézhető a műsor Médiaklikk-oldalán, amelyen 60 napig elérhetők a korábbi adások is.

Hogy volt?! – a nyári szünet után újra a megszokott időpontban, vasárnaponként 18:45-től a Dunán.