A magyar könnyűzene kiemelkedő alakját március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki életműve elismeréseként. A Kossuth Rádiónak adott interjújában elmondta, sosem a lázadás, hanem az ösztönösség vezérelte pályáján.

Gyerekkora óta klasszikus zenét tanult, 1968-ban, 18 évesen futott be zenészként Tolcsvay László zeneszerző, előadóművész, akit – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, a Prima, az Erkel Ferenc-, az Erzsébet- és az eMeRTon-, valamint a Magyar Örökség díj mellett – március 15-én Kossuth-díjjal tüntettek ki. Az elismerés kapcsán a Kossuth Rádiónak adott interjút.

„Sokan gratuláltak, de azért nem úgy van, mint a filmekben, hogy az ember kap egy fontos díjat, és rögtön megrohamozzák őt az ajánlatokkal” – kezdte Tolcsvay László a Kalendárium adásában. Hozzátette, március 15-e nemcsak azért fontos dátum számára, mert ekkor kapott Kossuth-díjat, hanem fiatalkorát és művészetét is meghatározza ez a dátum. Saját bevallása szerint nem lázadó alkat, hanem „szelíd pacák” volt, ugyanakkor ellenállásának művészetében hangot adott. Mivel március 15-e a 70-es években nem volt ünnepnap, szerette volna a dátum jelentőségére emlékeztetni az embereket, ezért zenésítette meg a Nemzeti dalt. „Petőfit nem lehetett betiltani, de engem igen” – jegyezte meg a Fonográf egykori zenésze.

A bátor kísérletként a beatzenét a népi dallamokkal ötvöző zenész életművét szerényen csak egy szóval, az ösztönösséggel jellemezte. „Sosem volt identitászavarom, ezért nem is kellett folyamatosan bizonyítanom, hogy tisztában vagyok önmagammal, és mindaz, ami zsigeri szinten jött belőlem, progresszívnek számított” – tette hozzá Tolcsvay László. A teljes beszélgetés újrahallgatható a Kossuth Rádió Médiaklikk-oldalán.

Kalendárium – hétköznap 15:30-tól a Kossuth Rádióban.