Több mint 50 év korkülönbség volt közöttük, mégis szoros barátság fűzte Balázs Andit egyik példaképéhez, Lóránt Lenkéhez. Hat évvel ezelőtt elhunyt pályatársára a Ridikül mindenszenteki adásában közös történeteikkel emlékezett meg a színésznő.

Balázs Andi szakmailag és emberileg is mindig számíthatott tapasztalt kollégájára, Lóránt Lenkére – minderről a Duna beszélgetőműsorának vendégeként mesélt a Karinthy Színház társulatának tagja. A mindig vidám színésznő az elmúlás emléknapjához közeledve arra hívta fel a nézők figyelmét, hogy bár szeretteink halála nagy érzelmi terhet és állandó hiányérzetet jelent, nem szabad hagyni, hogy a boldog emlékek felidézése helyett a keserűség uralja a szívünket, amikor visszagondolunk elhunytainkra.

„Ha egy darabban játszottunk, már az olvasópróbákon szétültettek minket, mert sosem tudtunk fegyelmezettek lenni egymás társaságában. Az élet nagy dolgaiban, magánéleti ügyekben is számíthattam a tanácsaira. Rengeteg vidám jelenet jut róla eszembe. Egyszer egy előadás előtt megállt a színház előtt egy turista busz, egy egész nyugdíjas klub szállt le róla. Lenke beszaladt az épületbe, mondván, ő csak Lóránt Lenke ikertestvére, rólam pedig azt állította, hogy az unokája vagyok, aki sokkal érdekesebb” – idézte fel a jelenetet a Ridikül november 1-jei adásában Balázs Andi, hozzátéve, hogy Lóránt Lenke nagylelkű ember volt, mindig segítette őt. Amikor túlságosan izgult egy bemutató előtt, úgy csinált, mintha még Balázs Andinál is jobban tartana a közönségtől, ezzel tüstént elterelte a figyelmét a lámpalázról.

A teljes beszélgetés – amelyben Straub Dezső, Balázs Péter és Nemcsák Károly is felidézik egy-egy eltávozott példaképükkel közös történeteiket – újranézhető a Ridikül Médiaklikk-oldalán.

Ridikül – hétköznap 16:05-től Dióssy Klárival a Dunán.