Sebő Ferenc, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője a Bartók Rádión heti rendszerességgel megjelenő műsorában megmutatja kifogyhatatlan gyűjteménye legizgalmasabb darabjait. Mesél találkozásairól a dalok megszólaltatóival, de sok mindent megtudhatunk tőle a népzenetudomány rejtett titkairól is.
„Szabad kezet kaptam a rádióműsor összeállításában, az emlékeim megosztásában, az évek alatt sok közérdekű élményt gyűjtöttem zenéről, filmről, előadásokról. Fiatal koromban felvettem bizonyos műsorokat a rádióból, tévéből, amelyeket most újra elővettem. Kazettáim digitalizálása közben pedig egy igazi aranybányára leltem, amelyet szívesen osztok meg a hallgatókkal” – mondta a Kossuth-díjas művész a Bartók Rádióban hallható Népzene – Sebő című műsoráról.
Hosszú éveket felölelő gyűjtései kapcsán az életkor kérdése is szóba került az Almáriumban. Sebő Ferenc felidézte tapasztalatait a ’70-es évek széki és magyarpalatkai életéből, amelyet „hagyományosnak” nevezett.
„Nem foglalkoztat az életkorom, hiszen belelátva a hagyományos életbe, azt tapasztaltam, hogy akkor nem volt életkorokra való tagolás, nem volt gyerekkultúra sem. A gyerekeknek azt kellett megtanulniuk, amit a felnőtteknek. Akkor tudták, hogy az életre kell megtanítani a fiatalságot. El kellene gondolkoznunk azon, hogy jól csináljuk-e, hogy manapság a gyerekek legértékesebb idejét, amikor az agyuk olyan, mint a szivacs, gyerekmegőrzéssel töltjük. A ma embere egyébként kommunikáció szintjén is hátrányt szenved, hiszen csak a beszéd nyelvén tanul meg kommunikálni. A hagyományos életben a zene és a tánc is a kommunikáció része volt, nem pedig egy produkció” – osztotta meg véleményét Sebő Ferenc az Almárium nézőivel.
Az Almárium szerdai adásából az is kiderült, hogy Sebő Ferenc élete miként és kinek a hatására fordult az építészet felől a népzene irányába.
Almárium – minden hétköznap 14.20-tól a Duna Televízió műsorán!