Az Akusztik Legendák színpadán a KARTHAGO

Szigeti Ferenc: Az Akusztik a KARTHAGO egyik arca: a finoman, szépen muzsikálni is tudó, érett rockerek igazi örömzenélése
 

A 40 éve töretlen népszerűségnek örvendő KARTHAGO együttes a jubileumi koncert-showját követően egy csendesebb fellépéssel kápráztatja el rajongóit az Akusztik Legendák színpadán. A zenekar ezúttal dob nélkül áll színpadra és saját „belső órájukra” támaszkodva játszanak, persze döbbenetes lüktetéssel és kifogástalanul, teljes összhangban. A december 1-én 22.00-től a Petőfi Rádióban hallható, majd egy nappal később, december 2-án 22.15-től az M2 Petőfi TV-ben látható koncertről Szigeti Ferenc, a zenekar gitárosa mesélt.

– A jubileumi koncert-showhoz képest most egy teljesen más arcát mutatja a zenekar, melyik áll közelebb az együtteshez? Össze lehet hasonlítani a kettőt?

Szigeti Ferenc: A KARTHAGO alapvetően egy klasszikus rockzenekar, azonban lemezeinken mindig is voltak lírai, nagyívű dallamok, amelyekre a mai napig büszkék vagyunk. Így nem állt távol tőlünk, amikor úgy 7-8 éve a MÜPA felkért minket egy akusztikus koncert elkészítésére. Azóta sok hasonló klassz unplugged koncertet adtunk országszerte. A kérdésre konkrétan válaszolva, ez is természetesen a KARTHAGO egyik arca, mégpedig a finoman, szépen muzsikálni is tudó, érett rockerek igazi örömzenélése.

– Mennyi időt vesz igénybe 1-1 dal áthangszerelése?

Sz.F.: Nem volt egyszerű a kőkemény rockdalokat átvinni akusztikus stílusba: sok-sok napot, hetet töltöttünk az átdolgozásokkal. Ugyanakkor nagyon izgalmas és érdekes feladat is volt. Előbukkantak a KARTHAGO zenéjének tulajdonképpeni alapjai. Előbányásztuk a korabeli demókat, amelyeken a szerző megírta a dalt adott esetben egy szál gitáron vagy zongorán. Ugyan sokszor jókat röhögtünk rajtuk, de a cél szempontjából nagyon fontosak voltak ezek a felvételek.

– Elektronikus hangszerek nélkül játszanak ezúttal az A38 színpadán, ráadásul dob nélkül… Milyen volt ez a nem megszokott felállás?

Sz.F.: Hát, nem megszokott… Egy rockbanda dob nélkül! Abból indultunk ki, hogy ha már akusztikus koncertet adunk, akkor valóban legyen az: tehát intim, visszafogott, ülve is élvezhető. Zongora és spanyolgitárok. Az volt a legfontosabb szempont, hogy mi élvezzük, bízva abban, hogy akkor a közönség is érezni fogja. A hagyományos dobfelszerelés helyett a sokkal csendesebb cajont választottuk az akusztikus gitárok mellé. Kiderült, hogy remekül passzol az elképzelésünkbe! Nincs benne torzított gitár, dübörgő basszus, visító Hammond és dobpergés, csak lágy, csendes lírai dalok zengnek-bongnak csodásan a kezeink alatt. Nagyon élveztük!

– Előfordult, hogy egy dal akusztikus verzióját jobban megszerették, mint az eredetit?

Sz.F.: Igen, sok ilyen van. Élvezetes úgy játszani, hogy közben tisztán, halkan, összehangolódva, nagyon közel érezzük egymást, így a dalok teljesen más zenei értelmezést kapnak. Már a sokadik akusztikus koncertet adtuk, amikor egy barátunk megkérdezte, miért nem adjátok ki lemezen ezt a fantasztikus műsort? Így került aztán kiadásra a 40 éves albumunk egyik mellékleteként az akusztikus műsorunk, amit nagyon szeretünk mi is hallgatni a mai napig.
Természetesen, azért mi továbbra is egy kemény, látványos, erőteljes rockbanda maradunk, de a különleges hangulatú akusztikus műsorunkat mindig nagy örömmel és várakozással játsszuk.