Jellemző ezekre a novellákra, hogy szürrealisztikus történetük egy ponton keserű humorba hajlik, vagy tragikus színezetet kap. Számos olyan életképnek adnak helyet, amelyek a hétköznapok unalomig ismert világát mutatják be, vagy mégsem egészen azt?

A Boszorkány látomásos, sejtelmes útján Anna, a cseléd nyomán a pince jelképes és valóságos mélyben tapogatódzhatunk, de a valódi tragédia csak a (kinti) napfényben tudatosulhat.
A Komédia: a férj és az agglegény hajnali beszélgetése érettségi találkozó után. Mindketten valódi sorsukat érzik a másik életében, aki mondhatni helyettük él. „Roppantul józanok voltak és szomorúak.”
Igen izgalmas A bécsi asszony című novella rejtélyes és igen pragmatikusan gondolkodó főhősnője, valamint a Mária címet viselő írás, amely az irodalmi élet visszásságait veszi célba.
A párbaj, A füst főszereplője, mint hogyha a halállal kerülne szembe a páston.
A nyílt társadalombírálatnak is felfogható: A cukrász és a Körkérdés, A tükörponty és A fényképész című történetek sokat árulnak el az adott kor ízléséről és törekvéseiről, ami valljuk be őszintén, mára sem változott lényegesen.
A Két ember, A szegény asszony és A szörnyeteg a (görbe)tükrök világába kalauzol bennünket, ránk bízva a (végső)döntés felelősségét.

Kosztolányi írói kézjegyére oly jellemző fordulatok ezekben a művekben is munkálkodni kezdenek, átértelmezik — majdhogynem egyetlen tollvonással bontják meg az olvasó vagy rádióhallgató fejében kialakuló gondolatok és hangulatok alapozta építményt.

Adás: Kossuth, január 28 – február 1., (hétfőtől péntekig) 14:06-14:30